Olvastátok a cikket?

Viszlát, giccs, viszlát, klisék: ilyen egy esküvő a teljes valójában – (index.hu)

Na végre valakinek mázlija volt, hogy felkapták ezzel. Szerintem minden valamire való fényképész aki szereti a munkáját csinál ilyen képeket. Egyrészt, mert meglátja, mert rááll a szeme, másrészt maga szórakoztatására is. Az már más kérdés, hogy a megrendelők kb. 10%-a fogadná el az ilyen képeket.  😀 😀

(Megjegyzem, ha ezt most így felpörgeti ezt, lehet trendi lesz és akkor, hajrá!! :D)

Egy hete érkezett egy reakció a munkámra, hogy csodálatosak a képek, de a kedves ügyfél nem beállított képeket szeretne.   …  ??? ….

– Végre!! – gondoltam.

Aztán nem engem választott. 🙂 Persze azt nem tudom, miből gondolja, hogy olyat nem tudok, 😀 de ez már más kérdés. Nyilván azok az anyagok amiket megmutatok a munkáimból olyanok amiket eddig elvárt a nagyközönség. Ha végre olyan képeket is kitehetek, mint amiket a cikkben szereplő kolléga, akkor nagyon boldog leszek és még több megrendelésem lesz!!

De mi a helyzet ezzel a GDPR-al? Tudja valaki, hogy kitehetek-e képet arról, hogy Marinéni szája szélén megcsillan a pörköltszaft, miközben harsányan neveti, hogy Zolibácsi öltönynadrágja hátul végigrepedt vagy Ádámka az asztal alatt a menyasszony szoknyájára rajzol egy Ischlerrel?

Aztán ha ilyen képekkel szórom tele a weboldalam, akkor mi lesz azokkal akik pedig a hagyományosan szép beállított képeket szeretnék viszontlátni?

Egy biztos, ha a megrendelő másként nem rendelkezik és szabad-kezet ad, tőlem biztosan kapnának ilyen képeket is, a beállítottak mellett, mert szeretem azt, ha a képeim nézve visszajön az a hangulat, illatok, érzések, ami akkor és ott abban a pillanatban volt.